Mi Az Az Osztatlan Képzés
A szocialista gazdaságpolitika nem titkolt célja volt, hogy Magyarországot a vas és acél országává tegye, de mit tudunk arról a több százezer emberről, akik emiatt az 1950-es évektől az iparban kényszerültek dolgozni? Mekkora áldozatot követelt tőlük, hogy megfeleljenek a propaganda által sulykolt elvárásoknak és önként vagy kényszerből feladják addigi életüket? Milyen körülmények között éltek a munkásszállókon? Hogyan hatott a hirtelen életmódváltás a családi életükre? Vámos Gabriella néprajzkutató, az ELTE Néprajzi Intézet oktatója és a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár muzeológusa nyújt betekintést a munkások mindennapi életébe a szocializmus időszakában. Kik éltek a munkásszállókon? A fordulat éveiben, az 1947–49 közötti időszakban, a Magyar Dolgozók Pártjának volt egy szovjet mintát követő, extenzív iparosításra épülő gazdaságpolitikája, ami azt jelenti, hogy főleg nehézipari fejlesztésekre koncentráltak. Ennek kiemelt területe volt a bányászat, az építőipar, valamint a vas- és acélgyártás, hiszen alapvetően a vas és acél országát szerették volna megteremteni.
Valószínűleg szándékos gyújtogatás lehetett az illegális munkásszállónSzombatról vasárnapra virradó éjjel tűzoltók jelentek meg a Koszorú utca 17-nél, ahol tűz ütött ki. Szerencsére személyi sérülés nem történt, de a környező házak is veszélyben voltak. Úgy tudjuk, egy illegális munkásszállás gyulladt ki. A katasztrófavédelem honlapjának közleménye azt írja, hogy a tűz egy munkásszállóként működő Koszorú utcai lakás második emeletén keletkezett, a lángok a tetőszerkezetet és a szomszédos épület tűzfalát is elérték. Kiürítették az érintett két épületet, de azok szerencsére nem gyulladtak ki, és a lakók visszatérhettek. Az égő épületben voltak, akik a tetőre menekülve próbáltak védelmet találni a lángnyelvek és a füst elől. A lánglovagok nagy erőkkel vonultak ki, nyolc vízsugárral oltották a tüzet. Két, a magasból mentő kocsi is érkezett emelőkosárral és tolólétrával a XIX. és XX. kerületi tűzoltóktól, akik védték a szomszédos épületet és a tetőről is kimentettek négy embert a létrák segítségével.
A kellemes környezetben, Budapest 8. kerületében, Józsefvárosban található M+D Hotel a Magyar Nemzeti Múzeumtól 3 km-re, a Puskás Ferenc Stadiontól 3, 4 km-re, a Nagyvásárcsarnoktól pedig 3, 9 km-re fekszik. A szálláshely a Dohány utcai zsinagógától és a Gellért fürdőtől 4 km-re, a Terror Házától pedig 4, 1 km-re található. A szálláson éjjel-nappali recepció és ingyenes wifi áll rendelkezésre. A Hősök tere 4, 3 km-re, míg a Magyar Állami Operaház 5 km-re van a szálláshelytől. Az M+D Hotelhez legközelebbi repülőtér a 17 km-re lévő budapesti Liszt Ferenc nemzetközi repülőtér. A vendégeit szeretettel váró M+D Hotel 2016. ápr. 14. óta foglalható a A szállásleírásban található távolságokat az OpenStreetMap© segítségével számoljuk ki
Társadalom - Munkásszálló Magyarország, Budapest, Budapest Budapest, 1988. szeptember 8. Vacsora a Kerepesi úti munkásszállón (X. kerület Kerepesi út 87. ). MTI Fotó: Demecs Zsolt Az épület az első olyan pesti munkásszálló volt, amelyben csak kétágyas szobákat alakítottak ki. Később a CEU-konferenciaközpont és hotel vette használatba az ingatlant. Készítette: Demecs Zsolt Tulajdonos: MTVA Sajtó- és Fotóarchívum Azonosító: MTI-FOTO-FMTGY19880908148 Fájlméret: 10 047 KB Fájlnév: ICC: Nem található Bővített licensz 15 000 HUF Üzleti célú felhasználás egyes esetei Sajtó célú felhasználás Kiállítás Alap licensz (letöltés) 2 000 HUF Választható vásznak: Bővebben Bézs, Replace Premium Fehér, Replace PE 260 Választható méretek: Választható papírok: Bővebben Matt, Solvent PPG230 Fényes, Solvent PPG230 Fényes, Teccophoto PHG260, Prémium Választható méretek:
A nőknek ezek a feladatok nem jelentettek újdonságot, a házimunka végzésébe belenevelődtek, fiatal koruktól kezdve kivették belőle a részüket. Ugyanakkor a munkásszállókon élés a nők számára is a szocializációnak egy új iránya volt. Ugyan korábban is volt lehetőségük kiszakadni abból a közegből, ahol éltek, ha elmentek cselédnek vagy apjuk fuvaros vagy kubikos volt, de így is nagy változásnak számított, hogy 15–16 évesen elindultak otthonról a nagyvárosokba munkát vállalni. A férfiak helyzete is meglehetősen összetett volt. Nem szabad elfelejteni, hogy nekik eleve adott volt a katonaság, ami egy másfajta életmód megtapasztalásának lehetőségét jelentette. Viszont az, hogy életvitelszerűen munkásszállókra kerültek, illetve ingáztak, nyilvánvaló törést okozott a saját és családjuk életében is. A férfiaknak meg kellett szokni, hogy magukra főztek a nap végén. Ez nem csak azért lehetett nehéz, mert nem volt benne tapasztalatuk, és ahogy korábban említettem, sokszor a megfelelő eszközök sem álltak rendelkezésre, hanem azért is, mert egyszerűen nem maradt energiájuk a nap végére.