Perjés Géza tanulmányairól végbizonyítványt szerzett, azonban ludovikás és polgári háttere miatt 1948-ban elküldték az egyetemről. Megpróbált visszakerülni a hadsereghez ahova többszöri kérelem után visszahelyezték 1949 tavaszán, elismerve századosi rendfokozatát. Kiképzési alosztályvezetőként szolgált amikor egy hadgyakorlat során "összetűzésbe került" Farkas Mihály akkori honvédelmi miniszterrel. Ez azonnali eltávolítását jelentette a hadseregből. (Sőt, a forradalom után az a megaláztatás is érte, hogy lefokozták mezei honvéddá: A HM Elvtárs 0265/1958. sz. parancsával mint a régi rend hűséges kiszolgálóját, illetve osztályidegent – Ludovika Akadémiát és 1944-ben csapatcsendőr tanfolyamot végzett – tart. szds. -ból tart. honvéddá lefokozta. - idézi Perjés személyes adatlapját Hausner Gábor 2019-es cikkében. Sorsa hasonló volt mint ludovikás tiszttársai, vasesztergályos és kórházi segédmunkás (fűtő, hullaszállító) lett. Elmondása szerint ezek a körülmények abból a szempontból "szerencsések" voltak, hogy rengeteg szabadideje volt, azaz rengeteget olvashatott, kutatott önszorgalomból.
"Történeti tudatunkban a mohácsi csata évszázadok óta óriási szerepet játszik. Ez a jelenség - könyvünk szerzője "Mohács-komplexus"-nak nevezi - érthető ugyan, de persze a tudományos kutatást nem vitte előbbre. "