Nem néztem szemtől szembe velük, csak oldalról lestem rájuk. így nem is tudlak telibe találni. Lesiklottak rólam ezek az érzelmek. Nem tudtam, miért. Talán félelem volt, talán valami gátlásosság. Nálad más a helyzet. Nálad semmiféle aggályom sincs. Minden olyan szabad, mint a szél. Gyönyörűség szeretni téged, és éppoly gyönyörűség együtt lenni veled a szerelem után, mint most is. Sok nőnél ez nem lehetséges, nem is akarja az ember. Nálad sose lehet tudni, hogy mi szebb. Amikor szerelmeskedik, azt hiszi az ember, hogy ennél teljesebb már nem is létezik, és amikor aztán teljesen elernyedve hever veled az ágyon, arra gondol, hogy most még jobban szeret. Már csaknem megszáradt a körmöm - mondta Natasa. - Mesélj még! A félhomályos szobába bámultam. Gyönyörűség együtt lenni veled, és arra gondolni, hogy az ember halhatatlan folytattam. - Egy pillanatig olyan erősen hisszük, mintha valósággá válhatna, és ezért mondunk egymásnak és mormolunk magunk elé varázsigéket, hogy még mélyebben erezhessük, még közelebb kerülhessünk hozzá; primitív, közönséges, durva szavakat, hogy még erősebben egymásba hatoljunk, hogy azt a minket még elválasztó, milliméternyi, parányi távolságot is legyőzzük, olyan szavakat, amilyeneket kocsisok mondanak vagy mészároslegények, ostorcsapáshoz hasonló szavakat, csak hogy még közelebb, még mélyebbre kerüljünk egymáshoz.
Melikov elment, hogy kihozza a palackot. - Maga nem amerikai? - kérdezte a lány. Nem. Német vagyok., - Gyűlölöm a németeket! - Én is - feleltem. Meghökkenten nézett rám. - Ezt nem személy szerint gondoltam. - Én sem. - Francia vagyok. Meg kell értenie. A háború. - Értem - mondtam közönyösen. Nem először történt, hogy felelőssé tettek a németországi kormányzat bűneiért. Idővel az ember érzéketlenné válik ezzel szemben. Végül is ezért ültem internálótáborban is Franciaországban, mégsem gyűlöltem a franciákat. De hát fölösleges lett volna, hogy ezt elmagyarázzam. Azt, aki ilyen egyszerűen tud gyűlölni vagy szeretni, a primitívsége miatt csak irigyelni lehet. Melikov visszajött az üveggel meg három nagyon kis pohárral, és teletöltötte őket. - ín nem kérek - mondtam. Megsértődött? kérdezte a lány. - Nem. Csak pillanatnyilag nem akarok inni. Semmit sem. Melikov ravaszkásan mosolygott. - Na zdarovje mondta, és felemelte a poharát. Az istenek ajándéka - jelentette ki a lány, és egyetlen gyors hajtásra kiitta a magáét.
Biztosan tudják Washingtonban, hogy mit csinált Franciaországban. - Tudják, és éppen ezért még kevésbé bíznak bennem. Kettős játékra gyanakodnak. A hivatalokban úgy gondolják, hogy aki ilyen szemtelen dolgokat tudott véghezvinni, annak különleges kapcsolatokkal is kellett rendelkeznie. Azon se csodálkoznék, ha még le is csuknának. Iróniák tükörlétében élünk. Kahn elnevette magát. - Sajnos az iróniával csak az írók tudnak mit kezdem, a magamfajta ember számára semmit sem ér. Tényleg összeszedett emigránsoktól aláírásokat Hirsch ellen? - Ugyan! Természetesen, nem. Ezért kértem csak ezer dollárt az egész összeg helyett. így azt hiheti Hirsch, hogy még szerencsésen megúszta. - Ezt úgy érti, hogy Hirsch azt hiheti, jó üzletet kötött? Kahn rám emelte tekintetét. - Igen, szegény Ross barátom - jelentette ki szánakozón. Bizony, ilyen ez a világ! - Azt szerettem volna, ha elutazhatnánk valahová, ahol csend van és nyugalom mondtam Natasának. - Valamilyen európai faluba vagy egy tó partjára. Valahová, ahol nem izzad meg rögtön az ember.
Az emberiség válasza ujjak kopogtatása volt az ablaküvegen. Az orgonamuzsika megszakadt. Kahn még hangosabbra állította a rádiót, és elosztotta a különféle réteseket. Elnézést kért, amiért nem főz kávét, de most nem mehet fel, hogy megkeresse a kávésdobozt. Elkezdődött az első menet. A mérkőzés véget ért. Natasa Petrovna a vodkás poharáért nyúlt. Kahn kissé fáradtnak látszott, a menetek teljesen kimerítették. Carmen aludt. Oldottan és békésen. - Na, mit mondtam maguknak - mondta Kahn. Hagyja aludni - súgta Natasa. - Nekem most el kell mennem. Nagyon köszönök mindent. Jó éjszakát. Kimentünk a nedves utcára. - A barátja biztosan egyedül akar maradni a barátnőjével. - Ebben nem is vagyok olyan nagyon biztos. - Miért ne akarná? Az a lány nagyon szép jegyezte meg Natasa, és nevetett. Kényelmetlenül szép. Olyan szép, hogy az embernek alacsonyabbrendűségi érzése támadhat. - Ezért jött el? - Nem. Ezért maradtam. Szeretem a szép embereket. Persze, néha elszomorítanak. - Miért? - Mert a szépségük elmúlik.
Értünk is harcolnak, mások mellett, azt azonban nem akarják, hogy velük együtt mi is megtegyük a magunkét. És ha igen, akkor is csak elvétve, és mindenféle elővigyázatossági intézkedések betartásával, és csak valahol a harc peremén. - Franciaországban jelentkezhetett az ember az idegenlégióba - mondta Gräfenheim, és eltette azt a szennykiemelő szerkentyűt. - Maga jelentkezett? - Nem. Nem akart németekre lőni, ugye? - Egyáltalán nem akartam lőni. - Néha nem marad az ember számára választási lehetőség. Valamire muszáj lőni. - Legfeljebb saját magára. Badarság! De soknál az volt a helyzet, hogy nem akartak németekre lőni. Tudták, hogy azok, akikre szívesen lőttek volna, úgysincsenek a fronton. A fronton az ártalmatlan, vakon engedelmeskedő ágyútöltelék van. Gräfenheim bólintott. - Nem bíznak bennünk. Sem a felháborodásunkban, sem a gyűlöletünkben. Úgy van ez is, mint Tannenbaumnál, aki listákat készít, de sohasem lőne. Körülbelül így, ugye? - Körülbelül így. Még Kahnt sem akarták bevenni.
- Istenem! - kiáltott fel váratlanul Natasa. - Az új öltönyöd van rajtad! - Már késő! - válaszoltam. Én csak magamra gondoltam! Rajtam semmi sincs. - A csípőjéig húzta fel a ruháját. Parányi fehér bugyit viselt, harisnya nem is volt rajta, a cipője magas sarkú fehér lakkszandál, amely körül csillogva sziporkázott az eső. - De te! A te még ki sem fizetett sötétkék öltönyöd! - Már késő - feleltem. - Azonkívül megszáríthatom és kivasalhatom. Egyébként, ki van fizetve. Tehát tovább ünnepelhetjük ujjongva az elemeket! Pokolba azzal a polgári sötétkék ruhával! Hadd fürödjünk meg a Plaza Hotel előtti szökőkútban. Natasa nevetett, és beráncigált az egyik ház kapujába. - így megmenthetjük legalább a válltömést és a lószőrt! Azt nem lehet vasalással rendbe hozni. Többször van vihar, mint új öltöny. És egy védett kapualjban is átérezhetjük a páni elragadtatást. Hogy villámlik! És hogy lehűlt a levegő! Ezt a szél okozza! Milyen gyakorlatias, anélkül hogy lemondana az elragadtatott érzelmekről, gondoltam, és megcsókoltam a meleg arcocskáját.
Túlságosan tarka - felelte a másik asszony. Továbbmentem. Dohányboltok, cipőkereskedések és porcelánboltok előtt álltam és divatáruüzletek óriási kirakatainak színekben, selymekben tobzódó szédítő gazdagsága előtt, a bámészkodó tömegben. Közébe furakodtam és magam is bámészkodtam, és hallgatóztam, és úgy kapkodtam a beszédfoszlányok után, mint a szárazon fuldokló hal a víz után, belevetettem magam az este forrongó életébe, részt akartam venni benne, mint mind a többiek, de úgy hányódtam benne, a bágyadt sötétség körülöttem lebegő fátylában, mint valamiféle Oresztész, háta mögött a fúriák távoli rikácsolásával. Azon töprengtem, ne próbáljam-e megtalálni valahol Kahnt, de senkivel sem akartam beszélni, aki a múltat juttatná eszembe. Még Melikovval sem. Nehéz megszabadulni az álomtól. A nap folyamán általában eltűntek az álmaim, szertefoszlottak, néhány óráig talán megmaradt valamiféle mind bizonytalanabb, mindinkább ködbe vesző emlék, de aztán elmúlt. Ez az álom azonban megmakacsolta magát és ott ragadt.
Nekem nincs már holnap, ennyi volt az élet, sirassatok csendben szívetekben élek! Anyukám koszorújáról. :( Sziasztok! Nagypapám temetésén ez volt a koporsókoszorún az idézet: "Küzdöttél, de már nem lehet;most át ölel a csend és a szeretet. " A nagypapám tavaly májusban halt meg 2 és fél évnyi betegség után, 9 hónapig volt fekvőbeteg... a végén már meg se ismert minket... az idézetet én választottam;ezt találtam a legmegfelelőbbnek! Üdv:Juli Van itt valaki??? Konkrét verseket nem tudtok? Amiket sírkövekre szoktak írni???? Köszi Még egy szép zene: Demis Roussos: Rain and tears Koszi, es ertem. Engem a csalad kert meg, csak en a beszeddel vagyok bajban, mert igazabol nem sokat tudok az eleterol, a vagyairol, az erzeseirol. Azert gondoltam, hogy masok tapasztalata vagy ismerete, irodalmi muveltsege segithet. Amikor az apukám meghalt, volt eszembe, hogy legyen zene, de mégse volt erőm ezzel foglalkozni. Még jobban kibuktam volna. De ezek közül válogattam volna:Edda: LelkünkbőlEdda: EmlékezniEdda: Csendes emberMáté Péter: Elmegyek -ezt nem bírtam volna ott végighalgatni, mivel apukám amikor meghalt "vasárnap volt... "Demjén: Honfoglalás Koszi a valaszt.
Mi Az Az Osztatlan Képzés, 2024 | Sitemap