Az egyes tulajdonságok értékelése során tudja mérlegelni, hogy ezek mennyire jók vagy rosszak, és viszonylagos jelentőségük mekkora, • a jó bírót a bátorság és a becsületesség jellemzi, • a jó bíró szakszerűen megindokolja álláspontját. Ez utóbbi ugyan nem kötelező, de nevelő és oktató hatása van. A bírálat helyes módszerei Törekednünk kell, hogy az egyed minden testtájékát kellően megszemléljük álló helyzetben éppúgy, mint mozgás közben. A felvezetett egyedeket sík talajra "négy lábra" állíttatjuk. Ezután körüljárjuk, megtapogatjuk, majd mozgásukban tekintjük meg. Így általánosabb képet nyerhetünk, valamint a súlyosabb hibák jobban észrevehetők. Majd 5-6 m távolságról bíráljuk az egyes testrészeket álló helyzetben és mozgásban. A testalakulást három irányból bíráljuk: előröl, oldalról és hátulról. Elölről ítéljük meg a fejet és tájékait, általában a szemeket, a tekintetet, az orrhát és a homlok szélességét, a fogazatot, a fül tűzését tartását, a mellkas dongásságát, a frontot, és az elülső végtagokat.
Járművek és idegen emberekhez szoktatás---------------------------------- 111 10. Élő környezethez szoktatás------------------------------------------------------ 112 10. Idegen vadászkutyákhoz és a vadon élő állatokhoz szoktatás --------- 112 10. Játékos apportírozáshoz szoktatás--------------------------------------------- 113 10. A nevelés----------------------------------------------------------------------------------------- 113 10. Fiatalkori rossz szokások -------------------------------------------------------- 114 10. Ok nélküli állandó ugatás-------------------------------------------- 114 10. Rágcsálás ----------------------------------------------------------------- 114 10. Felugrás ------------------------------------------------------------------ 115 10. Dögbe, fekáliába, más állatok ürülékébe hempergés --------- 115 10. "Koldulás" --------------------------------------------------------------- 115 10. Az étel, csont, a "zsákmány" elrejtése, elásása ----------------- 115 10.
A kutya tenyésztése eredményeként az ember egy olyan háziállatra tett szert, amely alapvetően tanulékony, engedelmes, hűséges, és változatos testnagyságánál fogva sok különleges feladatra alkalmas. A napjaink kutyafajtáinál tapasztalható feltűnő változatosságot az ember egyetlen más háziállatnál sem valósította meg. 4 3. A kutya anatómiája és felépítése 3. A kutya rendszertani helye az állatvilágban A kutya Gerincesek törzsébe (Vertebrata), az Emlősök osztályába (Mammalia), a Méhlepényes emlősök alosztályába, a Ragadozók rendjébe (Carnivora) és a Kutyafélék (Canidae) családjába tartozik. E családban számos faj található, s ezek egyik képviselője a házikutya (Canis familiaris). A mozgásszervek rendszere A mozgásszervek rendszerének működése abban áll, hogy megváltoztatja a testrészek helyzetét egymáshoz képest, vagy az egész szervezet helyzetét a térben. A mozgásszervek rendszerét az aktív és a passzív mozgató berendezések alkotják. Ez utóbbihoz tartoznak a csontok, a porcok és a szalagok, az előbbihez pedig az izomrendszer.
A kutya elülső végtagján a kifejlődött 5 ujj közül a harmadik és negyedik ujj a leghosszabb. Legrövidebb és szinte függelékszerű az első ujj, amely a talajjal nem is érintkezik. A hátulsó végtagot a gerincoszloppal, pontosabban a keresztcsonttal a medenceöv köti össze, mely utóbbinak csontos vázát három csont: a csípő-, a fan- és az ülőcsont adja. A medenceöv a gerincoszloppal merev izület útján szorosabban függ öszsze, mint az elülső végtag a törzzsel. A szorosabb összeköttetés azért előnyös, mert a hátulsó végtag a törzs alátámasztásán kívül a helyváltoztatásnál a szabad végtag felől kiinduló impulzust, lökést is továbbítja a törzshöz. A szabad végtag csontjai a medenceövhöz csatlakoznak. A medenceöv kétoldali 3-3 csontja egységes medencecsonttá nőtt össze, amely a keresztcsonttal együtt csontos gyűrűt alkot, ami e tájék szilárdságát nagy fokban emeli. A medenceöv három csontja az izületi vápában találkozik egymással, s a kétoldali medencecsont a közép síkban, álizületben illeszkedik össze; az összeköttetés fiatal korban csupán porcos, később azonban csontossá válik.
Feltétel nélkül végre kell hajtani a növendék kutyának a behívás, előreküldés, ültetés, helyben maradás, lábhoz kerülés, láb mellett követés és fektetés parancsait. Ezekkel lehet az ősi vadászösztönöket korlátok közé szorítani, ugyanakkor bizonyos fokon állandóan kondicionálni. A feladat lényege és célja, hogy a vadászaton kiválóan felkészített kutyák vegyenek részt. A vad terítékre hozásában aktívan vegyék ki részüket úgy, hogy a vadat minél kisebb mértékben roncsolják. A feladat végrehajtása közben alkalmazott parancsok a hang és kézjelekből tevődnek össze ("előre, keresd", "hozd", "ereszd", "tovább, előre", "fogd", "tartsd"). A karjel pedig az előre, a kívánt irányba mutató kar, nyújtott tenyérrel. A végrehajtás során a legnagyobb hangsúlyt a következetességre és a fokozatosságra kell helyezni. Ez alatt azt kell érteni, hogy az apport tárgyakat fokozatosan kell váltogatni. A megszokott, "kedvenc" apportfát felváltják a különböző preparátumok, például nyúlbőrrel bevont apport, fácánszárny, stb.
Odaérve a gazdája előtt le kell ülnie, és tartani az apportot mindaddig, amíg az "ereszd" parancs el nem hangzik. Sokan, sokszor, talán még a nem igazán kezdő gazdák is elkövetik azt az általános hibát, hogy ha a tanítvány nem viszi azonnal vezetőjéhez az elhozandó tárgyat, megpróbálnak segíteni, és elé mennek. Soha, senki ne essen ebbe a tévedésbe! A parancs úgy szól, hogy a gazdánál van a "végállomás", tehát következetesen ki kell tartani a szabályos végrehajtás mellett. Amennyiben végérvényesen úgy tűnik, hogy nem akar a gazdához menni, úgy ellenkező irányba fordulva, a "hozd" parancs kiadásával egyidejűleg a vezető kezdjen futni. A kutyában azonnal felelevenedik – a korábban már leírt – a gazda elvesztésének érzése, és igyekszik minél előbb utolérni a gazdát. Néhányszor ismételve a gyakorlatot, tökéletes siker érhető el. 123 Bár igen ritka a vadászkutyáknál (természetesen, melyek erre a feladatra lettek tenyésztve), de meg kell említeni azt is, amikor nincs bennük örökletesen az elhozás készsége.