A kegyetlenség ábrázolása nemcsak az európai képzőművészetben volt jelen már a középkortól, de megtalálhatjuk a horrorfilmekben vagy a death metal lemezek borítóin is, melyek szintén inspirációt jelentenek Kis Róka Csabának. Az említett témák nyers megfogalmazása gyakran ellenérzéseket, felháborodást, megrökönyödést váltanak ki a nézőből, de mindenképpen megosztóak. Az ábrázolás bizarr voltát a címadással fokozza. (Pl: A puszták népének fiai és anális újjászületés a köztársaság kutyája által)Veszprémben, a Dubniczay-palotában több műve látható: Supervisor (olaj, vászon, 2014), Hősök (olaj, vászon, 2010), Ne csak együnk, igyunk is (olaj, vászon, 2011), Szomszédok (olaj, vászon, 2010), Aside (olaj, vászon, 2014). Ezeken a festményeken is (mint többi képén) elsősorban szakállas, kopasz férfiakat látunk meztelenül, különböző csonkolt testű állatokat és szexuális jeleneteket ábrázol. A képek leginkább - a barokkot idéző - barnás árnyalatúak, sötét tónusúak; az ecsetkezelés foltszerű. Paksi Endre Lehel művészettörténész Kis Róka Csaba képeit az ún.
Szakmai körökben is találkozom értetlenkedéssel, ilyenkor az objektív szemléletmódot hiányolom és a megfelelő szakmai tájékozottságot. Ha egy szakmai arc azonosítja a személyemet a munkáimmal, akkor ott nagy gondok vannak. Ott nincs profizmus, sőt sértőnek is érezhetném, hogy azt feltételezi rólam, hogy nincs bennem szakmai távolságtartás, és gyomorból alkotok, mint egy naiv festő. Az ilyen emberekben fel sem merül az, hogy tudatosan használom ezt a nyelvezetet. Egyszerűen butaságról van itt szó. Főleg az alkotótársak azok, akik már ez elején is nagyobb számban értették, mit is csinálok, teljesen érvényesnek tartották, és semmi kivetnivalót nem találtak benne. – "A festészet számomra folyamat, amelynek segítségével szembenézek magammal és a világgal" – ez áll a honlapodon. Hogyan alakult ez a folyamat az évek során, s miként változott a művészeted? – A festészet művelése nekem konfrontáció. Konfrontálódik az idea az anyaggal. Az anyag mindig ellenáll a szándéknak. Ha megjelenik előttem egy kép, akkor már az elején teret engedek a matériának, mondhatnám úgy is, hogy számolok azzal, a festmény alakuló alkotóelemei visszabeszélnek.
Az igazi fősodor nem a modor egyeduralma, hanem egyszerre felszín és mélység, hullám és feszes tükör, nyugodt szakaszok és sodrások, örvények és szökőárak összjátéka – Kis Róka az örvények gazdája, fluoreszkáló gumitörlőjével gesztikulálva a wurlitzeres színorgiában: "a morbid annak észlelése, ahogyan az élet megtalálja a halálban a maga legdifferenciáltabb alakzatát" (Foucault). A Kataklizma morajlása (2019) olyan szűnni nem akaró, egyenletes és fenyegető zúgás, amely soha nem akar távozni a fülekből, hogy cselekvésre stimulálja az agyat. Nemes Z. Márió szerint a barokkban nincs alvás, de Kis Róka ébren is tud álmokat készíteni, melyek megfagyott tócsákba ömlenek az élet eltorzított visszatükröződéseiként, ahol a távoli gázfelhők élénk árnyalatai alkotnak kontrasztot a lazúrok oxidálódott májfoltjaival. A Tumorköztársaság nemzeti ünnepe a kihalást éljenzi – Eutanázia ködös külvárosában már senkinek nincsenek vonásai, csak rovartekintetű szemek miriádja, melyek közt a művész két fejjel, de egy aggyal kísérti az öröklétet, olyan medikai leleteket alkotva, amelyekben "skizoid szeletelés" által tömöríti az Ént ismeretlen grafikai jelekké, majd rábízza az entrópiára.