GÖNCZI F. : A gyermek születése és szoptatása körül való szokások Göcsejben és Hetesben. = Ethn. 1906. 153-154. 79. TÁRKÁNY SZŰCS 1981. 132-133. SZABÓ L. : A jász etnikai csoport II. Szolnok 1982. 89. és 98. ; MORVAY J. : A had és a nemzetség fogalmának körülhatárolása. 1966. 481^94. 81. 497. 82. RÉVÉSZ L: A magyarországi protestantizmus történelme. Budapest 1925. 14., 17-18., 21. Adatszolgáltatóim voltak, akiknek ezúton is hálás szívvel köszönöm meg önzetlen segítségüket! Balatonakaii: Kondor Józsefné Kiss Ilona 1906. ev. Balatonfüred: t Kozma Lajosné Dohovics Lujza bába 1889. róm. kat. Újhelyi Kiss Gyuláné Csizmadia Zsófia bába 1908. Balatonhenye: t Böde Józsefné Varga Irén 1905. t Győző Molnár Imréné Hegyi Klára 1883. t Hegyi Lajos 1900. t Kántor Gyuláné Herczeg Aranka 1918. t id. Mátyás Károlyné Somody Vilma 1894. ifj. Mátyás Károlyné Kenessey Jolán 1922. Dudar: Kiss Jakab Pálné Eszes Ilona 1914. Kiss László 1910. Nagy Gyuláné 1914. Egeralja: Szalóky Károly 1911. Felsőörs: Gáty Ferenc lp.
Mégis, a hívő szülők gyerekeit az egyházban korai időktől fogva megkeresztelték. Az evangélikusok számára a csecsemőkori keresztség azt fejezi ki, hogy Isten irántam való szeretete megelőzi az én hitemet. Ahogyan a világra történő születésünk is rajtunk kívül álló akarat eredménye, úgy az üdvösségünk is egyedül Isten munkája. Ugyanígy, mi evangélikusok, nem tulajdonítunk jelentőséget a víz mennyiségének, és a teljes alámerülésnek sem, hiszen azt tartjuk, hogy a keresztségben Isten cselekszik, nem pedig a lelkész, vagy a víz. Mindez nem jelenti azt, hogy ha valakit nem kereszteltek meg csecsemőként, az hátrányt szenvedne. Ha valaki felnőttként jut arra az elhatározásra, hogy megkeresztelkedik, akkor már nem keresztszülők válaszolnak helyette a feltett kérdésekre, hanem ő maga. A felnőttek megkeresztelését tehát tanítás előzi meg. A keresztelés ebben az esetben nem válik külön a hit megerősítésétől, vagyis a konfirmációtól, hanem azzal egybeesik. A megkeresztelt felnőtt a gyülekezet teljes jogú tagjává lesz.
Kiskomáromi anyakönyv 17. 26. 176. és 180. ; SZABÓ Gy. : Torkos Jakab dunántúli református püspök kanonika vizitációja 1747-ből. Veszprémi Történelmi Tár 1990. 49-50. 27. 28. 694. 30. 712. 734. 174-175. 33. A két bejárat - férfi és női, keleti és nyugati kapu - középkori szokásban gyökerező, jelképes cselekedet is, jelezve a kereszteléssel történő újjászületést. ; V. K. CSJLLÉRY 1982. 153-156. 80. 347a KISS 1881. 35. TÓTH 1881. 170. /b Ibidem. 36. 37. 48-49. /a V. DÖMÖTÖR T. : A magyar nép hiedelemvilága. 126. 38. PATAKI L. : A győri református egyház története. Győr 1985. : A Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei Múzeumának műtárgyai. In: A pápai Református Gyűjtemény, szerk. Kövy Zsolt. Pápa 1987. 111-112., 118-120. /b V. PALOTAY G. : A győri református egyház régi török kendője s némely tanulsága. Győr 1936. 39. TORKOS Jakab dunántúli református superintendens generális visitatiója. 1747. DREK. Kézirattár, o. 669., RON CSOL 1991. 164-165. 40. : Az Örségi Református Egyházmegye története.