106. o. [7] Vö. Bálint Sándor: Szeged – Alsóváros, Templom és társadalom, Szent István Társulat, Budapest, 1983. 107. o. [8] Bálint Sándor: Szeged – Alsóváros, Templom és társadalom, Szent István Társulat, Budapest, 1983. és 109. o. [9] Vö. Jaksa Helga – Vass Erika: Az alsóvárosi társadalom és a Havibúcsú in Szent és profán között – A szeged – alsóvárosi búcsú, Néprajzi Tanszék, József Attila Tudományegyetem, Szeged, 1999. 19-20. o. [10] Bálint Sándor: Szeged – Alsóváros, Templom és társadalom, Szent István Társulat, Budapest, 1983. 110. o. [11] Vö. 108-109. o. [12] Vö. 112-113. o. [13] Bálint Sándor: Szeged – Alsóváros, Templom és társadalom, Szent István Társulat, Budapest, 1983. 113. o. [14] Vö. 113-114. o. [15] Historia Domus ab anno 1920., Magyar Ferences Levéltár, VI. 08 Conventus Szegediensis, 333. o. [16] Vö. Historia Domus ab anno 1920., Magyar Ferences Levéltár, VI. 08 Conventus Szegediensis, 293. o. [17] Bálint Sándor: Szeged – Alsóváros, Templom és társadalom, Szent István Társulat, Budapest, 1983.
Ebéd alatt szeretettel köszöntötte a délvidékieket és lelkes délvidéki beszédek is hangzottak el. Az ünnepi szónokok a templomban P. Jenő, csongrádi házf., a templomon kívül P. Marián III. rendi Vizitator volt, aki egyben a harmadik rendiek látogatását is megejtette ez alkalommal, amiről azonban meg kellett állapítanunk, hogy ilyenkor nem alkalmas, mert búcsúkor minden mással vannak a rendiek elfoglalva. "[26] A világháború utolsó két évében a szegedi helyzet nem tette lehetővé, hogy Havi Boldogasszony búcsúját megtartsák. 1944-ben és 1945-ben a Historia Domus vezetése is szünetel. A háborút követően P. Vándor Gottfrid ferences szerzetest kéri fel a házfőnök, hogy naplófeljegyzései alapján jegyezze le a háztörténetbe az elmúlt időszak legfontosabb történéseit. Így értesülünk arról, hogy 1944 nyarán, így a búcsú idején is a kolostor menedékhelyként működött. 1944 nyara Az egész nyár bombázások között mult el. A nappalok legnagyobb részét az óvópincében töltöttük. Alsóváros lakosságának nagy része tanyákon keresett menedéket.
Délután a ferences testvérekkel együtt a vesperást imádkozták a templomban maradt hívek, melyet néhány feljegyzés szerint az esti órákban szentbeszéd és litánia zárt. [16] Bálint Sándor megjegyzi, hogy a "búcsú délutánján, vecsernye után kezdődtek a havibálak, alkalmul szolgálva a sokfelől összesereglett környékbeli lányok, legények ismerkedésére"[17]. A búcsúk napjáról, az ünnepre érkező zarándokok számáról, az adott év sajátosságairól és sok esetben a felmerülő kérdésekről, nehézségekről, problémákról is ismerhetünk meg néhány érdekes adatot a Historia Domust író szerzetesek munkájaként. Búcsúsok Alsóvároson 1908 (Forrás: Alsóvárosi Ferences Látogatóközpont) A Historia Domus tanúsága Jelen összefoglaló elkészítéséhez a Historia Domus 1913-tól 1949-ig terjedő időszakának búcsúra vonatkozó bejegyzéseit vizsgáltuk. Az említett 1913-as esztendőtől kezdődően találhatunk először magyar nyelvű bejegyzést a búcsúra vonatkozóan. Ez az év olyan szempontból is nagyon fontos a búcsú történetét illetően, hogy az utolsó olyan év, mely a világháború kitörését megelőző évben tartott, zavartalan búcsúi időszakot mutatja be.
Villásreggelivel fogadva a városi elöljárókat, ebéddel a papságot. Az alsóvárosi családok a rokonok, hozzátartozók mellett a búcsúsokat is szívesen fogadták vendégségbe. [12] "A koldusokat is bőségesen ellátták, olykor még asztalhoz is ültették. Szomorú volt az a család, amelyikre a szent napon vendég nem nyitott ajtót. "[13] De a kolostor környéke a búcsú napjaiban időszaki kis konyháknak is teret adott, melyet a helybeliek duttyán néven ismertek. A hosszú utat megtett zarándokok felfrissítését szolgálta a 20. század első évtizedeiben a nagy cserépedényekből hűtve kínált kovászos uborka, melyről a búcsút viccesen uborkás búcsúnak is ismerték. [14] Búcsúsok a lacikonyhán (Forrás: Móra Ferenc Múzeum) A búcsú napja A búcsú napjának liturgiáját a 20. század első évtizedeiben már kialakult szokás szerint tartották meg a ferences testvérek. Sok esetben a ferences szerzetesek számára fontos búcsúi ünnepről, Porziuncula augusztus 2-i ünnepéről is sokan maradtak ünnepelni a Havi Boldogasszony búcsúra.
Az áldozók száma azonban – érdekes – alig haladta meg a 4000-et. Oka az, hogy a búcsú-napunkat megelőzően is d. u. és este (hétfőn) felhőszakadás szerű eső esett hosszú ideig, sőt este 10 órakor pusztító jégverés zúdult rá a városra. Kertünkben a szőlőt teljesen tönkretette. Másnap reggel – a gyóntatás szempontjából legalkalmasabb órákban, 4-7-ig ismét úgy ömlött az eső, mintha öntötték volna az égből. És így hiába volt a sok gyóntató, a gyónók csak szorványosan szállingózva merészkedtek elő szállásaikról. … gyónó-sereg csak ½ 8-tól kezdve lepte el a gyóntató-folyosót és a III. rendi otthont, ahol szintén gyóntattunk. Gyóntatók igen sokan voltunk: minden községből jött valaki (plébános, vagy káplán) a hívekkel, szomszéd zárdáink atyái is népesen voltak képviselve: Kecskemétről – Csongrádról – Szolnokról. Még ezeken kívül volt 15 gyóntatónk: azok a fiatal presbyterek, akik itt Sezgeden 2 hónapi katonai kiképzésben részesülnek. Erre az ünnepi alkalomra fölötteseik szabadságolták őket, és így a két napon vendégeink és hasznos munkatársaink voltak.
Utána P… jakabszállási misszionárius atya ünnepélyes szent misét celebrált, mely után két szent beszéd volt, egyik a templomban, melyet Szél József vácz egyházmegyei újmisés pap – a másik a templom előtt a szabadban, melyet K… Róbert atya tartottak. Ezalatt a város hatóságát képviselő urakat a zárda egy rövid villás reggelivel látta. A szent beszéd után úgy a városi, mint a vidéki hívek hazafelé indultak, úgy hogy 12 órakor már alig voltak, legfeljebb a közeli dorozsmai és tápéi hívek, kik rendesen a vecsernyét is megszokták várni, és azután indúlnak haza. Délután egész este 7-ig pedig a város közönsége látogatja a templomot, úgy hogy folytonosan hullámzik, egyik jön, másik megy. [18] A következő évben már a "háborús bonyodalmak" időszakáról olvashatunk, mely nagyban lecsökkentette a hívek számát a búcsúi napon. 1914. augusztus 5. A háborús bonyodalmak miatt csak a közeli községekből jöttek, dorozsmáról 500, tápéról 200. A többiek pedig szorványosan hol vonaton, hol gyalog. Igen megnehezítette a híveknek a búcsúra jövetelét az a körülmény, hogy senkisem utazhatik közösségi igazolvány nélkül, másrészt a vonatok a katonaság számára vannak fönntartva, továbbá az egyes községekben képzelhetetlen rémhíreket terjesztettek, hogy a szerbek a templomot a búcsúsokkal együtt föl akarják robbantani és több effélék, így hát a hívek féltek eljönni.
[20] A hívek lelkesedése ellenére a háborús időszak éreztette hatását, mind a búcsúsok számát illetően, mind a megtartható liturgiák vonatkozásában. 1919. augusztus 5. Havi Boldogasszony. Csak a város és a legközelebbi környék vett részt a búcsún. A városi híveink nagyon szép számmal és szinte tüntető lelkesedéssel vettek részt. A hivatalos várost a polgármester és egyéb hivatalnokok képviselték. A szokásos körmenetet az idén elhagytuk – mert a megszálló csapatok feje nem engedélyezte. Az ünnepélyes nagy misét P. Richárd mondotta, a sz. beszédet pedig a napokban idedisponált P. Ottó. [21] 1922. augusztus 5. A havi búcsú még az idén se volt rendes, az elszakított területeken lakó hívek nem jöhettek, 10-15 ezren lehettek. Meggyónt 1500. A processziót, melyen a hatóság és katonaság is képviselve volt P. Bonaventura házfőnök vezette, az ünnepélyes nagymisét P. Frigyes celebrálta. Utána 2 szentbeszéd volt, a templomban P. Viktor, a templomon kívül, a szabadban P. Péter prédikált. [22] A búcsúi szokásoknak egy viszonylag részletes leírásával találkozhatunk a következő évi bejegyzéseknél, mely év azért is volt különösen fontos esztendő, mert a templom tornyának keresztjét a búcsú alkalmával helyezték vissza ünnepélyes keretek között.