Mi Az Az Osztatlan Képzés
A többi lépés arra késztet, hogy a föld alá bújjak. A tiéd, mint valami muzsika, előcsalna a lyukamból. " Eddig a találkozásuk története. 85 Ezután következik a halhatatlan szelídítési tanítás. A kis hercegnek szól, aki barátokat keres. "Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít! - mondta a róka. - Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem! " A kis herceg lassan-lassan megszelídítette a rókát, aki, mikor közeledett a búcsú órája, sírva fakadt, s miután azt mondták egymásnak: Isten veled, a róka még egy titkot is rábíz a kis hercegre: " Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. " Híres mondatok ezek. Barátaim tudják rólam, hogy egész jó szelídítő vagyok. De az esetek nagy részében mégsem vagyok sikeres, mert a "vadság" nem egy vadászoktól rettegő, riadt kis róka lelkületét jelenti, hanem sokkal veszélyesebb lényeket.
Ezért találsz a könyvemben sok elmélkedést és elméletet is, melyről az a véleményem, hogy csakis akkor értékes, ha leszáll az ember ujjahegyéig, és még a tapintását is megváltoztatja. "Elvont" igazság nincs! Honnan "vonom el"? A valóságtól? Máris nem igaz! Máris könyvtudás, "felhőkakukkvár", menekülés. Minden értékes gondolat és eleven mondat olyan, mint a gyógyító szérum. Lehet, hogy a "tudomány" érlelte ki, de még a sejtjeink működését, a vérünk összetételét s a szívünk verését is megváltoztatja. Íme itt egy "elméleti" kérdés: az IDŐ fogalma. Ez a szó Önvalónk számára mást jelent, mint a Földön napról-napra araszoló egónak. Amikor Önvalónk hatalmas energiatömegének parányi részéből egy egót, egy "Pétert" formál ki magából, s földi életre bocsátja, egyben egy sajátos élettervet is küld vele. Ezt hívjuk sorsnak. Amikor az ego itt lassan-lassan fölébred, körülnéz és kibontakozik, éppúgy nem tudja, mi a sorsa, ahogy alkotójáról, az Önvalóról is megfeledkezik. Miképp a színpadi dráma hősének fogalma sincs róla, mi lesz a színdarab vége, de még arról sem, hogy mi vár rá az első felvonás végén, ugyanúgy az ego sem ismeri élettervét.
Ez már valódi egységélmény! Az ilyen madármamát ugyanis nem csak a kicsinyeihez fűzi bizalom, - hanem a Természet Anyához is, aki gyámoltalan fiókáját megtanítja mindenre, amit tudnia kell. A madármama bízik a Madáristenben. Merész tanfolyam ez. Halált megvető bátorság kell hozzá, és főleg elképesztő hit, hiszen egy-két gyakorló körrepülés után több ezer kilométeres vándorútra indulnak el együtt. És felváltva alszanak majd közben. De mennek. Alvás közben is bíznak egymásban. És magukban. Ami pedig az óceánok felett szálló madárrajokat összetartja, az nem valamiféle kölcsönös érzelmi aggodalom, nem a "Vigyázz magadra, picikém, az isten szerelmére! " és a "Ne félj, papa, jövök utánad! " - hanem valami rejtélyes összetartozás. Harmónia, amely nemcsak energetikai jelenség, tehát egy közösen átélt erőmező hatása, és nem is csak érzelmi kérdés, hanem mindezeknél sokkal több. - A természettel átélt egység élményére nincs szavunk. Benne vannak valamiben, ami bennük is van. Bennük van a Hold, a Nap, a csillagok és az ember számára érzékelhetetlen, titkos áramlatok.